Az Alkagesta vezérigazgatója, Orkhan Rustamov a European Business Magazine hasábjain kifejtette, hogy az olajpiaci normalitás visszatérésére váró elemzők és kereskedők olyasmire várnak, ami nem fog bekövetkezni.
A 5 August 2026 napon megjelent írásban Rustamov megjegyzi, hogy a Brent nyersolaj az elmúlt hat hónapban hevesebben ingadozott, mint a Covid óta bármikor, a mintegy $60 szinttől a majdnem kétszereséig terjedve, érintve „gyakorlatilag minden köztes értéket”.
Központi érve magára a bázisértékre vonatkozik. Történelmileg – írja – az olajár az idő nagy részét hordónként $50 és $80 között töltötte, a kiugrások és összeomlások pedig rövid életű kivételeknek bizonyultak – ez egy olyan bázisszint, amelyet a legtöbb elemző és kereskedő működési etalonként kezel. Az Öbölben (Gulf) zajló események azonban szerinte aláásták ezt a feltételezést.
Rustamov rámutat, hogy a júniusi Memorandum of Understanding rövid időre felcsillantotta a reményt az árak normalizálódására, ahogy az árak mérséklődtek és a Gulf termelése felfutott, mielőtt az újbóli eszkaláció minimális szintre szorította vissza a Hormuz forgalmát. Július folyamán a hajózási forgalom akár 90%-kal is elmaradt a konfliktus előtti szintektől, az elmúlt hetekben napi átlagban nyolc és 15 hajó között alakulva.
A feszültség idővel enyhülni fog – ismeri el –, ám a biztonság, amelyre a Gulf és a tágabb világ az olajár normalitása érdekében támaszkodik, „megrendült”. A világ legdrágább és legkifinomultabb olaj- és gázinfrastruktúráját üzemeltető nemzetek és vállalatok most olyan eseményeknek vannak kitéve, amelyekre nincs ráhatásuk.
A termelők strukturális válaszokat adnak. Rustamov példaként említi az UAE azon tervét, hogy felgyorsítja a Habshan-Fujairah vezetéket – a második East-West vezetékét –, amelynek átadása immár 2027 során várható 3.6bn barrels per day névleges kapacitással a szoros elkerülésére, a DP World Fujairah kikötőjébe tervezett két új konténerterminálja mellett. Iraq területén a Development Road projekt, amely Basra Grand Faw Port kikötőjét kötné össze Turkey területével, egy 1,200km hosszú nagysebességű vasúti és közúti folyosót nyitna meg, lehetővé téve az olaj számára mind Hormuz, mind a Suez Canal elkerülését.
Ezek egyike sem jelent azonnali megoldást – írja –, és pontosan ez a lényeg. A nagy termelők hajlandósága arra, hogy többéves elkerülő infrastruktúrák mellett kötelezzék el magukat, önmagában bizonyítja: arra számítanak, hogy a fennakadás túléli a jelenlegi konfliktust. A kereskedők és operátorok számára Rustamov végkövetkeztetése az, hogy a feladat az új valóság elfogadása és az ahhoz való alkalmazkodás, nem pedig a régihez való visszatérés beárazása.




